IPOLY MENTE TÁNCHAGYOMÁNYA

Bemutató és oktatói segédanyag, zene- és viselethasználati útmutató

A 2020-as évben elsőként az Ipoly mente magyar tánchagyományát dolgoztuk fel.

Dr. Agócs Gergely: AZ IPOLY MENTE

Ipoly mente térképe

Az Ipoly folyó a vele azonos nevű hegy lábánál ered, az észak-nógrádi Vepor-hegységben, a mai Közép-Szlovákia területén. Néhány szlovákok lakta település, köztük Poltár városa mellett elhaladva Pincnél lép be a magyar nyelvterületre, majd Losonc alatt (Kalondától egyben országhatárt is képezve), a Karancs északkeleti nyúlványait megkerülve bejut a Nógrádi-medencébe. Ezen áthaladva megkerüli a Börzsöny hegységet, melynek lábainál keresztülfolyik a néhai Hont megye déli, magyarok lakta járásainak területén, majd végül több mint 212 kilométert megtéve, Szob és Helemba között torkollik a Dunába. E hosszan elnyúló térség néprajzi szempontból változatos képet mutat. Mégis, nagyjából arra a területre vonatkozóan, amely az Ipoly határfolyószakaszát övezi, a szakirodalom az Ipoly mente terminust a folyót övező településcsoport mint etnográfiai tájegység megjelöléseként előszeretettel használja. [1] Ez a táj jellegzetes mezőgazdasági régiónak számít, rurális jellegén nem változtatott az sem, hogy a folyó partján két történelmi megyeszékhely (Balassagyarmat és Ipolyság), illetve közelében több jelentős, nagy múltú város (Losonc, Szécsény, Esztergom) is található. Az itt lakó magyarok túlnyomórészt katolikus vallásúak, s a palóc nyelvjárás középnyugati változatát beszélik. Tősgyökeres szlovák faluközösségeket az Ipoly közelében egy-egy elszigetelt szórványtelepülésen kívül csak Nógrád és Hont határvidékén találunk, a szlovákok egyébként nagyrészt a folyótól távolabbi, hegyvidéki térségeket lakják. Az Ipoly, mivel szeszélyes vízhozamával hajózásra, így jelentősebb tömegű áruszállításra is alkalmatlan, sohasem bírt sem kereskedelmi, sem komolyabb kultúraközvetítő jelentőséggel, az ilyen kapcsolatok végig a folyó mentén, inkább észak–déli irányúak voltak. [2] Ez a körülmény még hangsúlyosabbá tette a hagyományos kultúra különbségeit, s többek között ennek is köszönhető, hogy az Ipoly mentén több, egymástól jól elkülöníthető viseletcsoport alakult ki. Az Ipoly a XIX–XX. században végbement szabályozása előtt még 254 km hosszú volt. A gyakran jelentkező áradások megfékezésének érdekében több helyen „kiegyenesítették” és gátakkal körbesáncolták a folyómedret, melynek szomszédságában így sok, korábban vízjárta, mocsaras dűlő jó minőségű szántóvá alakult át. Ez a változás több folyóparti település látványos gazdagodását hozta magával, ami tovább hatott e táj kulturális tagoltságára is. A vagyoni különbségek növekedését emellett a régió egyes településeinek jövedelmező bortermelése is befolyásolta. A két világháború közti időszakra például Ipolynyék, Ipolybalog, Ipolynagyfalu vagy Ipolyhidvég lakosaiban kialakult a folyót övező közeli dombvidék kisebb határú, szegényebb településeitől való különállás, egyben a jobb életkörülmények által meghatározott összetartozás tudata. Hasonló, bár mélyebb gyökerű csoporttudat fűzte egymáshoz a Szécsény környéki falvakat is. Ipolyvarbó, Ipolykér, Szécsénykovácsi, Őrhalom, Hugyag, Szécsényhalászi és Ludány nem csak a viseletben mutatnak egységet, hanem – amíg az országhatár nem szelte ketté – e tájegység lakóit a szoros rokoni kötelékeket létrehozó endogám kapcsolatok is egybefonták. Az Ipoly mente további, közös identitást ápoló kistáját, melyet a helyiek „Hegyekalja” néven tartanak számon, a Dacsókeszi és Ipolyharaszti közötti térség falvai alkotják. Az Ipolyságtól a folyó torkolatáig elterülő térségben találjuk az Ipoly mente legnagyobb, egységes néprajzi jelleget mutató falucsoportját. Ezen a szakaszon az árnyalatnyi eltéréseket csak a Börzsöny lejtőin fekvő falvak erdei terményekre szakosodott gazdálkodása határozta meg. [3] Az Ipoly mentéhez szokás sorolni még a volt megyeszékhelytől északnyugatra elterülő dombvidék településeit is egészen a nyelvhatáron fekvő Szántó, Egeg és Palást vonaláig. Ez a térség a már említett észak–déli irányú kapcsolódások révén, viseletével, illetve a népélet egyéb mozzanataival is szervesen kötődött az Ipoly völgyében található falvak hagyományos kultúrájához.

Lábjegyzet

  • [1] A folyó tájicsoport-szervező jelentőségét saját gyűjtéseim adatai sem támasztják alá. A hangszeres zenei hagyomány tekintetében a régió kulturális arculatára kiható egységesítő folyamatok hátterében sokkal inkább gazdasági és társadalomtörténeti okokat látok.
  • [2] Vö. Kósa 1998:260.
  • [3] Vö. Kósa 1998:260.

VIDEÓK
  • Ipoly mente - Lassú és friss csárdás - bemutató (Ok.1002)

  • Ipoly mente - Dudatánc, páros juhásztánc és friss csárdás - bemutató (Ok.1003)

  • Ipoly mente - Verbunk - bemutató (Ok.1004)

Konkoly László: AZ IPOLY MENTE MAGYAR TÁNCHAGYOMÁNYA
Ipolynagyfalu táncbemutatója, Honti Nap 1943 (fotó: Manga János)
Viseleti csoport, Honti Nap 1943,
A palástiak lakodalmas táncjelenete. (fotó: Manga János)

Ha a magyar néptánc szempontjából vizsgáljuk, akkor az Ipoly alsó folyása mentén található Helembától egészen a nógrádi Bussa környéki falvakig terjedő területet tekintjük Ipoly mentének. A táncos gyűjtések többsége az Ipoly alsó részén található falvakból származik, kivételt képez az 1984-ben megrendezett ipolykéri, ipolyvarbói és szécsénykovácsi gyűjtés. A néptánc mozgókép-dokumentumainak elemzése és alkalmazott táncfolklorisztikai vizsgálata főleg a szlovákiai falvakban rögzített felvételek esetében történt meg, a folyó bal partján végzett gyűjtések ilyen szintű feldolgozásáról a rimóci táncok motívumkincsén kívül nem tudunk. Az Ipoly mente magyarországi szakaszán a következő településeken történt táncfilmezés: Dejtár (MTA Ft. 95), Őrhalom (MTA Ft. 155), Érsekvadkert (MTA Ft. 376, 756), Ipolydamásd (MTA Ft. 151), Rimóc (MTA Ft. 347, 1164, 1178).

Viseleti csoport, Honti Nap 1943,
Lakodalmas jelenet. Szalatnya. (fotó: Manga János)

Csaknem a teljes Ipoly mente hagyományos tánckultúráját többé-kevésbé egységes stílusjegyek jellemzik. Amíg a lassú csárdást az inkább fenthangsúlyos, lépegető és sarkazó figurák karakterizálják, addig a friss csárdás majdnem teljes egészében átvált lenthangsúlyba és forgó, huppanó (térdhajlító), hintázó, ugró, rugózó, szökdelő és csapásoló motívumokat tartalmaz. A tánckultúrában érzékelhető határvonal többé-kevésbé megegyezik a hont–nógrádi volt megyehatárral, amely itt Kékkő és Balassagyarmat között, a Kürtös-patak mentén húzódott. Az ettől a vonaltól keletre eső nógrádi régióra már a motívumokban sokkal gazdagabb lassú csárdás és a fenthangsúlyos friss csárdás volt a jellemző, többféle kiszúró, sarkazó és bokázó figurákkal gazdagítva.

Az Ipoly mente további jellemző tánctípusa még a kanásztánc-ugróstánc fajta is, melynek életben tartását segítette, hogy a régiót, kivált annak dombvidéki tájait a XX. század utolsó harmadáig nagyarányú, extenzív juhtartás jellemezte. Az archaikus pásztorkultúra a táncban is sok olyan régiséget megtartott, amelyeknek a szomszédos magyarlakta tájegységeken már csak az emlékekbe vesző foszlányait sikerült dokumentálni. A dudazene élő hagyománya pedig egyértelműen, sokáig meghatározza az Ipoly mente sajátos zenei műveltsége mellett annak táncos arculatát is.

Viseleti csoport, Honti Nap 1943,
Szalatnya. (fotó: Manga János)

A hagyományos műveltségben részlegesen szervesült, külön jelenségkörként tekintünk az ebben a régióban is elterjedt nyugati, polgári eredetű, részben a tánciskolák eredményeképpen vagy szomszédnépi közvetítéssel elterjedt páros táncokat, táncos társasjátékokat.

Az Ipoly mente szlovákiai településein végzett, rendelkezésünkre álló filmes gyűjtéseket a felhasználhatóságuk alapján 2 csoportba soroljuk:

  • Önálló tánc összeállítására is alkalmas gyűjtések: Ipolyszalka (MTA Ft.1059), Ipolykér – Ipolyvarbó – Szécsénykovácsi (MTA Ft.0918, Ft.1183), Nógrádsipek (MTA Ft. 297, Ft.627)
  • Tánc- és motívumtöredékeket tartalmazó gyűjtések: Deménd, Ipolybél, Ipolybalog, Ipolynyék, Ipolypásztó, Ipolyszakállos, Lontó, Pereszlény, Százd, Szete (MTA Ft.1338, Ft. 0918, Ft. 0927, Ft.1039)

Az Ipoly mente tánctípusai

  • A női táncok közül a legelterjedtebb a karikázó, más néven karéjozó vagy körtánc volt. A tánc szerkezetileg lassú és gyors részekre tagolódott. A lassúban egy- és kétlépéses csárdáslépést használtak, a gyorsban megtoldották a futó- és a ridalépés különböző változataival. A forgásnál ismert a jobbra és a balra forgás is, de a ridakör jellemzően inkább csak balra forog. A karikázó különösen jellemző. A tánc motívumkészlete szegényes, dallamvilága viszont nagyon gazdag (főleg az óvári, bussai és ipolyvarbói gyűjtések ajánlottak).
  • A másik általánosan ismert tánctípus a csárdás. Ez lassú és friss részből állt. A lassúban leginkább lépegető motívumokat táncoltak. A friss csárdásban jellemzően forgó, huppanó (térdhajlító), hintázó, ugró, rugózó, szökdelő és gyakran csapásoló motívumokat jártak. Gyakori eleme volt a nő kiforgatása, elengedése. Ilyenkor a férfi szabadon cifrázott, csapásolt és tapsolt. A nő cifra lépéssel vagy simán helyben forgott, alkalmanként tapssal díszítette táncát, vagy utánozta a párját, aztán újra párosan összefogódzva folytatták a táncot. Amikor a zene átváltott friss csárdásra, akkor táncolták a „csikós lépést” is (ez valószínűleg kiszúró és hegyező motívumokból állt). A gyűjtések anyagában több helyen előfordul a körcsárdás is, ezt egy nagy, vagy több kis körben táncolták.
  • A dudatánc (dudástánc) Ipolykéren feljegyzett visszaemlékezés szerint valószínűleg a földön egymáson keresztbe tett bot vagy kötél fölötti ugrós vagy kanásztánc volt. Ennek a dallama nem ismert, de a tánc nevéből arra lehet következtetni, hogy dudanótákra táncolták. A férfi és a nő a kötél által alkotott keresztben kanászcifrát táncolva, körben haladtak a botok, vagy kötelek alkotta kereszt négy mezőjében. A szöveges gyűjtés adatai alapján a dudatáncban előfordultak guggolós figurák is, amikor guggolva ugráltak jobbra és balra, valamint ugyancsak guggolva csapkodták hol az egyik, hol a másik csizma szárát. Az ipolykéri Lakota család viszont szlovák vidékről származott (gyetvai szlovák telepesek voltak, az Ipolykér és Óvár között fekvő Lakota pusztán éltek), s talán ezzel magyarázható az odzemok-ra jellemző figurák megjelenése a tánc leírásában. Az ennek a leírásnak részben megfelelő motívumokat találunk a nógármegyeri Kukucska Ernő dudáló, furulyázó, hagyományőrző pásztor táncában is, akinek a családja a visszaemlékezések szerint Ipolyvecéről származott.
  • A csikóstánc is kimondottan egyénhez köthető, csak a ipolykéri Lakotáék (apa és fia) táncolták. A táncot a “Megyen a nyáj, megyen a nyáj…” (máshol az „A Vidróczki híres nyája…”) kezdetű dallamra járták. Ez a tánc lényegében a verbunknak felel meg.
  • A verbunkot az Ipoly mente jobb partjn végzett gyűjtések során csak az ipolyvarbói Lőrincz Jánostól dokumentálták. A felvétel az ipolykéri filmen található. Ez a verbunk viszonylag kevés motívumot tartalmaz, ezeket Lakotáék csikóstáncának elemeivel ötvözve viszont már a tánc színpadi megjelenítéséhez elegendő lépést kapunk.
  • A seprűs táncot az „Az oláhok és a svábok…” kezdetű, közismert dallamra járták. A tánc Ipoly menti változata a százdi gyűjtés felvételein található, s lényegében a Vág–Garam közén gyűjtött seprűtánc motívumait tartalmazza.
  • A huszárcsárdásra csak a szöveges gyűjtésekben találunk utalást, valószínű, hogy ez is egy táncmester által betanított, kötött folyamat lehetett.
  • A lakodalom szertartásrendjéhez kapcsolható a kizárólag ilyenkor táncolt gyertyás tánc. Régebben a tájegység több falujában is ismert volt, filmes gyűjtés vagy felvétel viszont csak Ipolynyéken és Paláston készült. A speciális alkalomhoz kötött rituális funkciói és meghatározott szereplői voltak: a vőfély, a menyasszony és a vőlegény, valamint a lakodalmi vendégsereg. Úgy is hívták, hogy „menyasszonyfektető gyertyás tánc”. Sajátos szövege és dallama volt, az Ipoly mentén a „Mikor a menyasszonyt fektetni viszik…” kezdősorú dalra táncolták. A vőfély a nagy kerek kalácsra felerősített égő gyertyákat két kézzel a kalács két szélét fogva a feje felett tartotta és a kettes sorban felsorakozott lakodalmas nép élére állt. Ő vezette az éneket is. A zenekar kísérte az énekét és a vonulgatást. A lakodalmas nép helyenként bekapcsolódott az éneklésbe is.
  • A gólya kötött szerkezetű, a polkafélékkel rokonságban lévő, kézfogással, egymás mögött elhelyezkedve járt egyöntetű, kötött szerkezetű páros tánc. A párok egymás mögött, oszlopban felsorakozva, rendszerint köríven haladva táncolták. A gólya állandó nyolcütemes dallamához kétrészes táncszakasz illeszkedik, amely többször ismétlődik: a köríven előre haladva jobbra-balra kettes csárdás után a férfi kiforgatta karja alatt a nőt. Közismert – feltehetőleg német eredetű – dallamát tréfás szövegekkel énekelték, s a refrén lett a tánc névadója (Gólya, gólya, hosszú lábú gólyamadár).
  • A tapsos vagy tapsikoló a Kárpát-medence nyugati és északi részén elterjedt kötött szerkezetű tapsos polkák közé tartozott. Az Ipoly menti változatát az „Elvesztettem zsebkendőmet…” című dallamra táncolták. Az ismétlődő kötött tánckompozíció három részre tagolódik. Az első részében szemben állva előre-hátra lépegető lépéssel megkerülték egymást a párok, a másodikban egymás tenyerébe csapva alkudozást mímeltek, a harmadikban pedig tapssal és egymás fenntartott tenyerét összecsapva egy irányban haladva fordultak.
  • A kapuzó, serdülő lányok tavaszi, böjti falusorozó, kapuzó és körtánca, melynek befejező részébe már a legények is bekapcsolódnak. Százdon a „Kis Komárom nagy Komárom…” kezdetű népdalra járták.
  • A „Zöld erdőben jártam...” kezdetű dalra járt, kötött szerkezetű, a polkafélékkel rokonságban lévő páros tánc. Az ismétlődő kötött tánckompozíció két részre tagolódik. Az elsőben egymás mellett állva kézenfogva egy cifrázó lépéssel előre-hátra irányt váltva haladt, a másodikban pedig páros polkaforgás váltotta. A táncot a lontói gyűjtésen rögzítették (MTA Ft.0918).
  • A „Cifra árpa, cifra búza, cifra rozs…” kezdetű dalra járt, kötött szerkezetű páros tánc. Az ismétlődő kötött tánckompozíció három részre tagolódik. Az elsőben és a másodikban egymás mellett kézfogással és különválva egyszerű kettes csárdás lépések követték egymást, a harmadikban pedig páros forgással egyet fordult a táncos pár. A táncot a lontói gyűjtésen rögzítették (MTA Ft.0918).
  • Az oláhos tánc az „Az oláhok, meg a svábok, facipőben járnak...” ugrós dallamra járt kötött szerkezetű, valószínűleg betanított tánc. Körben állva táncolták csípőre tett kézzel. Egyszerű lüktető páros bokázók és a dallam sorvégeken tapssal díszített félfordulatok alkotják.
  • A böjti tánc vonulós-kapuzó játék volt. Csak lányok vagy lányok és legények egymás kezét fogva járták végig a falut, és közben énekeltek: „Új ház, új ház, fényes ház…” A táncot a százdi gyűjtésen rögzítették (MTA Ft.0918).
  • Általánosan ismert lakodalmi táncos szokás a gazdasszonyok tánca, melyre rendszerint a vacsora végeztével, esetleg hajnalban került sor. Szakácsasszonyok táncának is nevezik. Százdon a „Megtanultam szerbül, rácul, kukorica gombócától…” kezdetű dalra táncolták. Legtöbbször tréfás kéregetés a bevezetője, a megégetett kezüket mutogatták és kásapénzt szedtek. A gazdasszonyok tánca formailag rendszerint kötetlen volt. A főzőasszonyok, menyecskék többnyire csak magukban járták, gyakran azonban férfiakat is felkértek a násznépből. A táncolás egy lehetséges módja, hogy az első felében nagy körben összeállva egy irányba haladva lépegetnek, majd a második friss részben az egymás mellett állók összeállnak és mindkét irányban forognak.

Táncos gyűjtések jegyzéke

  • Bussa (MTA Ft.1055); Nógrád megye; Év: 1980; Gyűjtők: Martin György, Timár Sándor, Sztanó Pál, Csapó Károly, Szabó Jenő, Paksa Katalin, Domokos Mária
  • Csáb (MTA Ft.0768)
  • Dejtár (MTA Ft. 95); Nógrád megye; Év: 1951; Gyűjtők: Pesovár Ernő, Erdős Lajos, Kiss Márta
  • Déménd (MTA Ft.0789); Hont megye; Év: 1972; Gyűjtők: Martin György, Takács András, Bors Éva, Prandrofi Piroska
  • Deménd (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Érsekvadkert (MTA Ft. 376); Nógrád megye; Év: n.i.; Gyűjtők: Gábor Anna
  • Érsekvadkert (MTA Ft. 756); Nógrád megye; Év: 1940; Gyűjtők: Gönyey Sándor
  • Ipolybalog (MTA Ft.1039); Hont megye; Év: 1979; Gyűjtők: Sebők Géza, Zsuráfszky Zoltán
  • Ipolybél (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Ipolydamásd (MTA Ft. 151); Hont megye; Év: 1952; Gyűjtők: Erdős Lajos
  • Ipolykér (MTA Ft.0918); Nógrád megye; Év: 1975; Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
  • Ipolykér (MTA Ft.1183); Nógrád megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
  • Ipolynagyfalu (MTA Ft.1055); Hont megye; Év: 1980; Gyűjtők: Martin György, Timár Sándor, Sztanó Pál, Csapó Károly, Szabó Jenő, Paksa Katalin, Domokos Mária
  • Ipolynyék (MTA Ft.1183); Hont megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
  • Ipolynyék (MTA Ft.1055); Hont megye; Év: 1980; Gyűjtők: Martin György, Timár Sándor, Sztanó Pál, Csapó Károly, Szabó Jenő, Paksa Katalin, Domokos Mária
  • Ipolypásztó (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Ipolyszakállos (MTA Ft.0918); Hont megye; Év: 1975; Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
  • Ipolyszakállos (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Ipolyszalka (MTA Ft.1059); Hont megye; Év: 1980; Gyűjtők: Borbély Jolán, Varga Ervin, Varga Zoltán
  • Ipolyvarbó (MTA Ft.1183); Nógrád megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
  • Ipolyvarbó (MTA Ft.1055); Nógrád megye; Év: 1980; Gyűjtők: Martin György, Timár Sándor, Sztanó Pál, Csapó Károly, Szabó Jenő, Paksa Katalin, Domokos Mária
  • Lontó (MTA Ft.0918); Hont megye; Év: 1975; Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
  • Lontó (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Középtúr – Seres Imre dudás (MTA Ft.0954); Hont megye; Év: 1977; Gyűjtők: Martin György, Sárosi Bálint, Ág Tibor, Sztanó Pál, Pálfy Gyula, ifj Csoóri Sándor
  • Orhalom (MTA Ft. 155); Nógrád megye; Év: 1952; Gyűjtők: Albán Tünde
  • Palást (MTA Ft.0635); Hont megye; Év: 1968; Gyűjtők: Martin György, Quittner János, Titka Róbertné
  • Palást – Szikora János dudás (MTA Ft.0619); Hont megye; Év: 1967; Gyűjtők: Kiss Lajos, Sztanó Pál, Martin György, Sárosi Bálint
  • Pereszlény (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Rimóc (MTA Ft. 347); Nógrád megye; Év: 1956; Gyűjtők: Krizsán Sándor, Maácz László, Martin György, Mezo Judit, Pesovár Ferenc
  • Rimóc (MTA Ft. 1164); Nógrád megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Sztanó Pál, Pesovár Ernő, Braun Miklós, Nagy Judit
  • Rimóc (MTA Ft. 1178); Nógrád megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Csapó Károly, Felföldi László, Pesovár Ernő, Németh István, Lányi Ágoston
  • Százd (MTA Ft.0927); Hont megye; Év: 1976; Gyűjtők: Balogh Márton, Quittner János, Sebők Géza, Ág Tibor, Füri Katalin
  • Százd (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert
  • Szécsénykovácsi (MTA Ft.1183); Nógrád megye; Év: 1984; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
  • Szete (MTA Ft.1338); Hont megye; Év: 1989; Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Teszáry Miklós, Kovács Ilona, Czingel Szilvia, Morávek Róbert

  • Ipolybalog (MTA Ft.1039)

    Település: Ipolybalog [Balog nad Ipľom]
    Gyűjtés éve: 1979-09-20
    Gyűjtés helye: Ipolybalog [Balog nad Ipľom]
    Gyűjtők: Sebők Géza, Zsuráfszky Zoltán
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: karikázó, lassú csárdás, friss csárdás, női szóló, polgári társastánc
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Ipolykér (MTA Ft.0918)

    Település: Ipolykér [Kiarov]
    Gyűjtés éve: 1975-07-12
    Gyűjtés helye: Szalóc - Gombaszög [Slavec - Gombasek]
    Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
    Alkalom: idegenben megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: csárdás, karikázó
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Ipolykér, Ipolyvarbó, Szécsénykovácsi (MTA Ft.1183)

    Település: Ipolykér [Kiarov], Ipolyvarbó [Vrbovka], Szécsénykovácsi [Kováčovce]
    Gyűjtés éve: 1984-10-13
    Gyűjtés helye: Ipolykér [Kiarov]
    Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: karéj, karéjba táncolni, karikázó, falukerülés, oláhtánc, gólyatánc, dudatánc, csikóstánc, csikóstánc frisse, lassú csárdás, friss csárdás, verbunk, kendős tánc
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Ipolynyék (MTA Ft.1183)

    Település: Ipolynyék [Vinica]
    Gyűjtés éve: 1984-10-13
    Gyűjtés helye: Ipolynyék [Vinica]
    Gyűjtők: Pálfy Gyula, Takács András, Németh István, Felföldi László, Kovalcsik Katalin, Ág Tibor, Braun Miklós
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: lakodalmi jelenetek, körcsárdás, gyertyás tánc, vőfélytánc
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Ipolyszakállos (MTA Ft.0918)

    Település: Ipolyszakállos [Ipeľský Sokolec]
    Gyűjtés éve: 1975-10-24
    Gyűjtés helye: Ipolyszakállos [Ipeľský Sokolec]
    Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: kanásztánc, csárdás, polgári társastánc, körtánc, lassú csárdás, friss csárdás
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Ipolyszalka (MTA Ft.1059)

    Település: Ipolyszalka [Salka]
    Gyűjtés éve: 1980-06-08
    Gyűjtés helye: Zseliz [Želiezovce]
    Gyűjtők: Borbély Jolán, Varga Ervin, Varga Zoltán
    Alkalom: idegenben megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: körcsárdás, csárdás, friss, bukós, lassú, ugrós
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Lontó (MTA Ft.0918)

    Település: Lontó [Lontov]
    Gyűjtés éve: 1975-10-24
    Gyűjtés helye: Ipolyszakállos [Ipeľský Sokolec]
    Gyűjtők: Bodonyi András, Füri Katalin, Pozsár Erzsébet, Sebők Géza
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: lassú csárdás, friss csárdás, padegatta, gólya, Ritka búza
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

  • Százd (MTA Ft.0927)

    Település: Százd [Sazdice]
    Gyűjtés éve: 1976-01-02
    Gyűjtés helye: Százd [Sazdice]
    Gyűjtők: Balogh Márton, Quittner János, Sebők Géza, Ág Tibor, Füri Katalin
    Alkalom: megrendezett filmfelvétel
    Tartalom: csárdás, friss csárdás, Hogy a csibe, leányjáték, falukerülő séta, söprűtánc, lassú csárdás, szakácsnétánc
    - A film tulajdonosa: ELKH BTK Zenetudományi Intézet -

Dr. Agócs Gergely: AZ IPOLY MENTE ZENEI ÖRÖKSÉGE
Magyar kanászok, Ipolyság 1910, A felvétel az 1910-es ipolysági kanászhangversenyen készült. (fotó: Györffy István)
Magyar kanászok, Ipolyság 1910,
A felvétel az 1910-es ipolysági kanászhangversenyen készült.
(fotó: Györffy István)

Az Ipoly menti palócok különleges helyet foglalnak el a magyar néprajztudomány történetében. E táj néprajzi jellegzetességeinek feltárása ugyanis már 1819-ben megindult, amikor Szeder Fábián a Tudományos Gyűjtemény hasábjain közölte a A’ Palóczok című pályaművét, mely a magyar táji csoportokról szóló önálló dolgozatok műfajának első publikált tanulmánya. Ez az írás a reformkor magyar társadalomtudományában valóságos „palóc láz” kibontakozásához vezetett, melynek során egyre gyarapodtak a palócok, köztük az Ipoly menti magyarok hagyományos kultúráját tárgyaló publikációk. Minden bizonnyal ebbe, az egész XIX. századon átívelő heves érdeklődésbe illeszkedik, s annak szerves folytatásaként értelmezhető, hogy Bartók Béla is felfigyelt az Ipoly menti magyarok hagyományos kultúrájára, s feltételezhetően ezek az előzmények vezettek az 1910-es ipolysági gyűjtésének megszervezéséhez is. Az akkori megyei hivatalok, valamint a kiváló magyar néprajzkutató, Győrffy István segítségével sikerült a honti megyeszékhely Vármegye Házának udvarára összehívni a környék muzsikáló pásztorait, ahol Bartók összesen hat dudással készített fonográffelvételeket. Számos korabeli lakodalmi fénykép és egyéb dokumentum bizonyítja, hogy a XX. század elején a Móra Ferenc által is megörökített „honti igriceken” kívül már cigányzenekarok is működtek az Ipoly mente falvaiban. Az első világháború utáni elszegényedés ugyan még egy időre visszahozta a dudát a bálok és lakodalmak világába, de a hivatásos mulattatás szerepét az 1950-es évekre már mindenhol átvették a vonós formációk. Az Ipoly menti régió első vonós gyűjtései is ebben a korszakban születtek. Ezek közül kiemelkednek Lajtha László 1951-ben készült felvételei, melyek egy városi, éttermi zenekar, a balassagyarmati Baranyi „Rekedt” Dezső bandájának játékát örökítették meg.

Magyar kanászok, Ipolyság 1910,
A felvétel az 1910-es ipolysági kanászhangversenyen készült.
(fotó: Györffy István)

Az Ipoly mentén a Bartók által lebonyolított, 1910-es gyűjtést követően még hosszú évtizedekig éltek a palóc dudazene, illetve egyéb népi fúvós hangszerek hagyományát éltető pásztorok, akik zenei tudását a magyar népzenekutatók több generációja is részletesen feltárta. A régió gazdagon dokumentált dudásai közé tartozott a Kodály Zoltán által felfedezett lukanényei Tőzsér Ferenc, a Losonc melletti Vilkén született, majd Borsosberényben letelepedett Koós József, a Rimócon, majd Romhányban tevékenykedő Lapáti Antal, a szintén romhányi Lukács Péter, illetve a folyó jobb parti tájegységein pásztorkodó palásti Szíkora János és középtúri Seres Imre. Az 1919-ben született, de a néprajztudomány számára csak 1992-ben felfedezett tereskei Pál István dudáló, furulyázó hagyományőrző pásztort tekintve az Ipoly menti dudazene élő hagyományának 2015-ig, azaz Pál István haláláig tartó folytonosságáról beszélhetünk. A dudazene nagy hatást gyakorolt a régió énekkultúrájára is, ami nem csak az e hangszer által hosszú időn át formált dallamtípusok jelenlétében, de gyakran a népdalok előadásmódjában is tetten érhető. A Lajtha László által rögzített balassagyarmati vonós adatokban, valamint saját, későbbi Ipoly menti zenekari gyűjtéseink anyagában ugyanakkor feltűnik, hogy az itteni cigányzenészek dallamkészletében (kivált annak a szokásvilág-alkalmaihoz nem kötött rétegében) milyen elenyésző arányban vannak képviseltetve a magyar népzene régi rétegének dallamai. A régió zenei hagyományának egyik jellegzetességeként kiemelhető, hogy a zenei régiségekben bővelkedő dudahagyomány (a magyar nyelvterület más, akár szomszédos tájegységeivel szemben) az Ipoly mente cigányzenekarainak sem játékstílusára, sem dallamkészletének összetételére nem gyakorolt különösen nagyobb hatást. Ezt az állapotot valószínűleg a dudazenének a közelmúltig élő hagyományával, illetve azzal magyarázhatjuk, hogy a vonósbandák az Ipoly mentén valószínűleg csak viszonylag későn, valamikor a XIX–XX. század fordulóján szervesülhettek a faluközösségek zenei életében. Ez az időszak egybeesett az „új stílusú” magyar népzene divatjának robbanásszerű elterjedésével, s valószínű, hogy ebben a régióban a vonósbandák voltak az új zenei ízlés, illetve a magyar zenefolklór újabb keletű dallamainak első számú terjesztői. A felgyorsult társadalmi változások időszakában, amikor a duda már önmagában is visszaszorult a zeneszolgáltatásban betöltött korábbi, szinte kizárólagos pozícióiból, az Ipoly mentén egyszerűen nem maradt elég idő a két zenei kultúra más régiókban tapasztalható összecsiszolódására. A régió vonós hangszeres együttesei a szomszédos tájegységek hangszerelésével nagyrészt megegyező képletet mutattak, két fontos kivétellel. A magyar nyelvterületen az 1895-ös szabadalmaztatásától kezdve robbanásszerűen elterjedt modern („Schunda-féle”) tárogató Balassagyarmat és Rimaszombat közötti térségben szervesült a vonós formációkban is. Az Ipoly mente nógrádi részein több tárogatózó cigányzenésszel is találkoztunk, akik esetében fontos kihangsúlyozni, hogy zenekaraikban más hangszeren nem játszottak, s hogy a hangszer használata három-négy muzsikus generáción átívelő időkeretben volt dokumentálható. A másik érdekesség, hogy az Ipoly menti gyűjtéseink során Bussán és Szécsénykén olyan brácsásokkal is találkoztunk, akik a Közép-Erdélyben használatos, egyenes pallóval ellátott, háromhúros brácsán muzsikáltak. Az így felszerelt hangszert a tájegység cigányzenészei „zsidóbrács”-nak nevezték, illetve ezt a hangolást „zsidóstím”-ként emlegették.

1988-tól kezdődően számos olyan felvételt is készítettem az Ipoly mente magyarlakta településein, melyek a hangszeres népzene itt kialakult és erre az időszakra fennmaradt értékeit dokumentálják. A tereskei Pál István dudálásának, furulyázásának felvételei alapján több kiadvány is készült, melyek széles körben elérhetők, s az utolsó magyar hagyományőrző dudás bőven adatolt hagyatéka az interneten is tanulmányozható. Az ezredforduló éveinek nagyszabású népzenegyűjtési vállalkozása, az Utolsó Óra program keretében az ipolyhidvégi Szőllősi Sándor „Sanci” és az ipolypásztói Kozák Tibor „Buna” prímások közreműködésével közel tízórányi felvételt készítettünk, s ezekből készült el 2010-ben az Új Pátria lemezsorozat Ipoly menti lemezének válogatása. Az alábbi jegyzék azoknak a kevésbé ismert hangszeres népzenei gyűjtéseknek a felvételeit tartalmazza, melyek segítséget nyújthatnak az Ipoly mente magyar néptáncai hagyományhű színpadi megjelenítéséhez is.

  • 1988. február 5. Bussa (Szlovákia, volt Nógrád vm.) Oláh Tamás – klarinét
  • 1988. május 15. Bussa (Szlovákia, volt Nógrád vm.) Görcsi Sándor – tárogató
  • 1990. január 14. Bussa (Szlovákia, volt Nógrád vm.) Oláh Antal „Kufler” és zenekara – hegedű, brácsa, bőgő
  • 1992.május 19–21. Dacsókeszi (Szlovákia, volt Hont vm.) Balázs András és zenekara – hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom
  • 1992. május 21. Ipolypásztó (Szlovákia, volt Hont vm.) Kozák Tibor „Buna” – hegedű
  • 1994. január 23. Bernecebaráti (Magyarország, volt Hont vm.) Horváth István és zenekara – hegedű, hegedű, brácsa, bőgő
  • 1994. január 23. Ipolyhidvég (Szlovákia, volt Hont vm.) Mátyás Miklós – hegedű
  • 1994. május 13. Ipolybél (Szlovákia, volt Hont vm.) Bogya János – furulya, ének, tánc
  • 1994. május 15. Ipolyság (Szlovákia, volt Hont vm.) Szőllősy Sándor (Ipolyhidvég) – hegedű
  • 2001. július 14. Gombaszög (Szlovákia, volt Gömör és Kishont vm.) Kozák Tibor „Buna” (Ipolypásztó) és zenekara – hegedű, brácsa, cimbalom, bőgő

Irodalom

  • Agócs 1994
    Agócs Gergely: Az Ipoly-mente hagyományos zenei kultúrájáról. Börzsönyvidék 2. 1–8. Szob.
  • Agócs 1997
    Agócs Gergely: Egy szürke meg egy hamuszín galamb. A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest.
  • Agócs 1999
    Agócs Gergely: „A kutyadudának a nótája” – A dudazene stílusa és eloadásmódja a vonószenekarok gyakorlatában. Zenetudományi Dolgozatok. 11–25.
  • Agócs 2001 (szerk.)
    Agócs Gergely: A duda, a furulya és a kanásztülök. A magyar hangszeres zene folklórja. Budapest.
  • Agócs 2004
    Agócs Gergely: Ördöngös muzsikusok a Felföld hagyományos zenei kultúrájában. In: Andrásfalvy Bertalan – Nagy Ilona – Domokos Mária (Szerk.): Az ido rostájában II. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. Budapest.
  • Hála-G. Szabó 2010
    Hála József – G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül...” A dudáról és dudásokról az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából. Budapest.
  • Jókai–Méry é. n.
    Jókai Mária – Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek. Bratislava.
  • Juhász 1994
    Juhász Zoltán: Kukucska Erno nógrádi dudás és furulyás hagyatéka. Népzenei füzetek. Hangszeres népzenei példatár. Budapest.
  • Juhász 1998
    Juhász Zoltán: Az utolsó dudás. Pál István nógrádi pásztor zenei öröksége. Népzenei füzetek. Budapest.
  • Manga 1939a
    Manga János: A visszatért Felvidék néprajza. In: A visszatért Felvidék adattára. 211–241. Budapest.
  • Manga 1939b
    Manga János: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia, L. évf. 135–153.
  • Manga 1968a
    Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest.
  • Manga 1968b
    Manga János: Magyar duda – magyar dudások a XIX–XX. században. Népi kultúra – népi társadalom, I. Budapest, 127–186.
  • Manga 1979
    Manga János: Palócföld. Budapest.
  • Tari 1992
    Tari Lujza: Balassagyarmati és soproni zenekar. Lajtha László népzenegyujtésébol. Hangkazetta. MK 18206. Budapest.
  • Tari 2004
    Tari Lujza (szerk.): A kolonyi templom elott. Válogatás Ürge Mária népzenegyujtésébol. [Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza]. Dunaszerdahely.
  • Tari–Vikár 1986
    Tari Lujza – Vikár László (szerk.): Magyar népzenei antológia / Anthology of Hungarian Folk Music – II. Észak. / The North. Hanglemez. LPX 18124-28. Budapest.

IPOLY MENTI
ZENÉSZEK

Zenészek, zenekarok, dudások és énekes hagyományőrzők.

  • Kozák Tibor „Buna” prímás Budapesten a Fonó Budai Zeneházban, Ipolypásztó.

    (fotó: Farkas József, 1999)
  • Szőllősy Sándor „Sanci” prímás Budapesten a Fonó Budai Zeneházban, Ipolyság.

    (fotó: Farkas József, 1999)
  • Kozák Tibor zenekara, Ipolypásztó.

    (fotó: Farkas József, 1998)
  • Balázs András zenekara, Dacsókeszi.

    (fotó: Agócs Gergely, 1991)
  • Oláh János „Janker” cimbalmos, Ipolyharaszti.

    (fotó: Agócs Gergely, 1996)
  • Oláh József „Csikena” prímás, Bussa.

    (fotó: Agócs Gergely, 1996)
  • Kukucska Ernő dudás furulyán játszik, Nógrádmegyer.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
  • Kisölved.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
  • Ipolyszalkai asszonyok.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
  • Kukucska Ernő dudás, Nógrádmegyer.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
  • Kukucska Ernő dudás, Nógrádmegyer.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
  • Pál István dudás, Tereske.

    (fotó: Agócs Gergely, 1993)
Nagy Myrtil: AZ IPOLY MENTE VISELETÉNEK SZÍNPADI ALKALMAZÁSA
Viseleti csoport, Honti Nap 1943, Lakodalmas jelenet, Kelenye (fotó: Manga János)
Viseleti csoport, Honti Nap 1943,
Lakodalmas jelenet, Ipolyszakállas (fotó: Manga János)

A hagyományos tánc kultúrájával foglalkozó etnochoreológusok által jelenleg Ipoly mentének hívott terület táncaiban és viseletében is árnyalt, nem homogén képet mutat. Nehéz e területet az Ipoly folyó magyarországi területének bevonása nélkül vizsgálni, mivel az egyes mikrorégiók inkább mutatnak kapcsolatot a szomszédos, magyarországi szomszédsági területeikkel, mint egymással. Ennek több oka is van (földrajzi, geopolitikai, egyházmegyéhez, földesúri birtokhoz való tartozás stb.), ám ennek vizsgálata e rövid ismertetőnek nem képezi a tárgyát.

A dél-szlovákiai tájegységek viseletei közül az Ipoly mentének van az egyik legdíszesebb viselete. Mivel rendkívül sokrétű, és kistájanként változó, a nők viselete esetében Méry Margit kutatásaiból és publikált tanulmányaiból indulunk ki, aki az Ipoly mente viseleteit aprólékosan és pontosan dokumentálta, amikor még jóval több adat és adatközlő állt rendelkezésre (1970-es évek). A szűkösség miatt ezeket hasonló jegyeik alapján összevonjuk. A gyermekek és férfiak viseletét egy egységben írjuk le.

Az Ipoly menti viselet színpadra alkalmazásnál (természetesen a koreográfiai elgondolás és a színpadra feldolgozott anyag figyelembevételével) vagy az egy falun belüli sokszínűséget ajánljuk megmutatni, vagy pedig az itt felsorolt kistáji csoportokon belüli falvak viseleteit kombinálva, mintegy keresztmetszetet alkalmazni. Nagyon más jegyeket hordoznak, és jelentősen eltérnek egymástól például délnyugati és keleti régió női viseletei, ezek kombinálása nem szerencsés (persze ez is a koreográfiától függ).

A viseletek rekonstruálásához ajánljuk a helyi múzeumokban, tájházakban fellelhető viseleti darabok, archív fényképek tanulmányozását is.

Gyermekek viselete

A kisgyermekek ruházata (lányok és fiúk esetében is) hétköznapokon főként a hosszú ujjú vagy ujjatlan, kisinggel hordott kötényruha volt, mely sokszor volt díszítve szalagrávarrással és fehér nyakfodorral, mellrészen levarrásokkal. Nagyobbacska gyerekeknek már derékban szabott volt, és a szoknya része elég bő volt a kényelmes mozgás biztosításához. A pici lányok főkötőt viseltek, a nagyobbaknak a haját már sokféle módon fésülték. Elterjedt e vidéken a dupétos hajviselet, amely az előhaj dupétra felsodrása vagy egyszerű befonása után van hozzáfogva, fonva a hátsó hajhoz. A kislányok hajviseletére a két ágba fonás is jellemző, ezt általában a fonatok végén egybekötötték és szalaggal díszítették. E régióban egyedülálló módon a nagyobb lányok kontyot is viseltek. Többnyire egészcipőt hordtak, nyáron mezítláb vagy papucsban jártak. A nagyobb lányok a felnőttekéhez hasonló, élénkebb színvilágú ruhát hordtak.

A kisfiúk viselete általánosan az ing és gatya, mely kiegészíthető mellénnyel. Az iskoláskorúak már nadrágot hordtak, inggel és mellénnyel. Fejfedőjük az évszaktól függően kucsma vagy kalap volt. Csizmát a gyermekeknek nagyon ritkán varrattak, a nadrághoz és vászongatyához inkább egészcipőt, bakancsot hordtak. A nagyobb fiúk a konfirmálás után kezdtek a felnőttekéhez hasonló ruházatban járni.

Férfiak viselete

Férfi viselet, Honti Nap 1943,
Ipolyfödémes (fotó: Manga János)
Férfi viselet, Honti Nap 1943,
A szalatnyaiak lakodalmas jelenetéből
(fotó: Manga János)

A férfiviselet tulajdonképpen az egész Ipoly mentén nagyon hasonló jegyeket mutat. A vászoning (sípujjú, bőujjú és mandzsettás is jelen volt) és bőgatya viselete az egész vidékre jellemző, olyannyira, hogy még ünnepnapokon is viselték. Az ing eleje szinte derékig, azsúrozással, luk- vagy laposhímzéssel vagy gazdagon levarrott hajtásokkal volt díszítve. Bizonyos helyeken (Szécsénykovácsi) hímzett szalagot és csipkefodrot kötöttek a nyakba. Az inget apró színes (főként sötét- és világoskék) gombok díszítették. A bőgatya (akár 6-7 szélből is készült) alja szintén azsúrozva és rojtozva volt. Hozzá minden esetben szakácskát vagy mesterkét kötöttek (gatya elé kötött kötény, hossza majdnem a gatya aljáig ért), melynek ünneplője többnyire hímzett aljú volt, s színes megkötőjét egyes helyeken (Kelenye) elöl kötötték meg maslira és hosszú szárra. A szakácska sötétkék vagy fekete, akár derékban ráncolt is lehetett, és Ipolyvarbó kivételével a priccses nadrághoz nem hordták.

A fekete vagy sötétkék posztószövet nadrág és mellény, valamint dolmány viselete az 1800-as évek közepétől jelenik meg. A többnyire kétellenzős zsinórozással díszített „magyarnadrág” számos helyen sokáig fennmaradt, a posztó priccsesnadrág az 1920-as évektől jelent meg és a „magyarnadrágot” fokozatosan kiszorította. A többnyire levarrott gallérú mellény szintén zsinórozással és ezüst-, pityke- vagy kötött gombokkal gazdagon díszített volt.

A kalap hordása mind hétköznap, mind az ünnepnapokon elmaradhatatlan volt. A legények árvalányhajat, rozmaringot, muskátlit tűztek kalapjukba, hímzett szalaggal is díszítették.

A dél-nyugati női viseletcsoport

Nők viseletben,
Honti Nap 1943, Lakodalmas jelenet,
Menyasszonykérés, Szalatnya
(fotó: Manga János)
Nők viseletben,
Honti Nap 1943, Palást (fotó: Manga János)

A viseletek szempontjából a Helembától Ipolyhidvégig nyúló terület eléggé egységes képet mutat. A visszafogottabb, polgárias öltözködés jellemzi. A felsőruhákat régebben jó minőségű szövetből készítették, a 20. század elejétől megjelennek az egyéb matériák is, mint a brokátselyem, mely a 2. világháború után az egész vidéken elterjedt és felváltotta szinte az összes egyéb, viseletkészítéshez használt textilfajtát. Kétféle viseletet különböztetünk meg itt is: az ingvállas mellényes és ujjas (lipityő) viseletet. Jelen volt e vidéken mind a szűkujjú (sípujjú), mind a puffos ujjú (dudlos ujjú) ingváll. Mindkettőnek hímzéssel díszítették az ujjvégeit. A mellénynek és lipityőnek is archaikusabb változata az oldalt gombolós, amelynek az eleje van kéttenyérnyi szélességben összefüggően díszítve. Díszítőelemek a felsőruházaton főként a csipke, a levarrások, magából a ruhadarab textiljéből készült és rávarrott fodrok a lipityő alsó körvonalán. Helyenként más színű anyag rávarrásával díszítették mellrészen a mellényeket és a mandzsettánál a lipityőket (Ipolyszalka, Bajta). A mellényre és lipityőre is jellemző, hogy magasan gombolódtak, néhol horgolt gallérral, nyakfodorral hordták. A vállkendő is előfordult az ingvállas mellényes viselethez. A szoknya jellemzően hosszú, bokáig vagy féllábszárig ért és sok anyagból készült, sok alsószoknyával hordták. Díszítve az alsó részében rávarrott más színű szalaggal és a szoknya közepe táján 3-4 piével volt. A kötény szintén piézve volt és körvonalán csipkével díszítették.

A többi Ipoly menti régióval ellentétben itt hamar elhagyták a díszes főkötőket, melyeket a kikötő kendő váltott fel. Bajtán a hosszúra engedett fülű, homlokra húzott, míg pl. Százdon a rövid, hímzett szélű, fejtetőn hordott kikötő kendő volt jellemző.

Viselet szempontjából jelentősebb falvak: Bajta, Ipolyszalka, Ipolyszakállos, Pereszlény, Ipolypalást.

Ipoly mente középső része, a Kelenyétől Kóvárig terjedő régió

Női viselet, Honti Nap 1943,
Kelenyei menyecske (fotó: Manga János)
Női viselet, Honti Nap 1943,
Kelenyei menyecske (fotó: Manga János)
Női viselet, Honti Nap 1943,
Kelenyei menyecske (fotó: Manga János)

Az Ipoly mente legszínesebb viseletét vonultatja fel. Míg a délnyugati régiót a sötétebb, inkább egyszínű viseletek jellemzik, itt a színek kavalkádja, a gazdag díszítés és hímzés, a főkötők típusgazdagsága és a textilfajták változatossága a jellemző. Erőteljes az ingvállas mellényes viselet. A puffos ujjú slingelt ingváll gazdagon volt hímezve, az összehúzásnál szalaggal díszítették. A mellények szinte faluról falura másként voltak díszítve (némelyek rendkívül zsúfolt, flitteres díszítésűek), és a kötények is, melyek a szoknya aljáig értek, különleges feltűnő díszítést kaptak. E vidékre jellemző a vállkendő (főként fehérvászon, gazdagon hímzett), melyet övszalaggal erősítettek a derékhoz. A régebbi viseleteik esetében a szoknya hosszú volt, bokáig ért és sok alsóval, terebélyesen viselték. Ehhez legalább 2 méter szélességű, magasan pléhelt és piével merevített kötényt hordtak. Újabb keletű a rakott vagy pliszírozott szoknya, ezen belül is a kézzel apróra rakott a régiesebb. A szoknyát piékkel, rávarrott díszítő szalagokkal díszítették. A rakott szoknyához a kötényt is berakták.

A lányok dupétosan hordták a hajukat, fül alatt hátra vezetett dupétjukat a hímzett szalaggal körbetekert, vastagított hosszú hajfonatukhoz fogták, melynek tetején és végén is maslit kötöttek. A viselethez egyébként is nagyon sok díszes pántlikát kötöttek: ujjra, kötényre, férfiak a szakácskára stb. Az asszonyok több részből álló, eléggé bonyolult főkötőket viseltek, mivel ezek nagyon egyediek és drágák voltak, inkább csak ünnepekre és a templomba hordták őket. Tánchoz kikötött kendőt tettek, melynek szélei csipkével voltak díszítve.

Az Ipoly mente táncainak színpadra alkalmazásánál e régió viselete nagyon jól mutat, változatos, élénk színpadképet nyújt. Viselet szempontjából fontos falvak: Kelenye, Ipolynyék, Nagycsalomja, Ipolykeszi, Ipolybalog.

Hegyekalja: Gyürkitől Lukanényéig

Az Ipoly mente viseletei közül Kőkeszi, Terbegec és Lukanánye környékének viselete teljesen egyedi, mely a közeli szlovák falvak (Fehérkút, Alsó- és Felsőpalojta) viseletével mutat rokonságot, csípőre kötött, színes aprón rakott kázsmér- vagy brokátszoknya, hosszú, a szoknyára engedett blúz, tarajos főkötőre kötött kendő. Méry Margit kutatásakor már a szoknyák rövidebbek, alig takarják a térdet. Viszont nagyon érdekes, a hagyományostól eltérő viselet, melynek különlegességét fokozza a magas szárú cipő is, melyet e viselethez hordtak.

Az 1960-as évektől kezdődően már csak az az öregek hordták a viseletet, és már nem öltöttek hozzá alsószoknyát és kötényt sem. Színpadra alkalmazásnál ezt a régiót inkább a régiesebb öltözetével, több alsószoknyával, hosszabb szoknyával ajánlott megmutatni.

Az Ipoly mente keleti része

A Zsély, Ipolyvarbó és Bussa községek közötti terület. A polgáriasodott viselet jellemzi. Kiemelkedik közülük Ipolyvarbó, mely a magyarországi Őrhalom és Hugyag viseletével mutat szinte teljes azonosságot.

Az ipolykéri és bussai hagyományos öltözet kései fajtája erősen polgárosodott, egyedül a főkötő maradt meg a régies viseletből. Az itt hordott főkötők rendkívül szépek, slingelt, lukhímzéssel készített, virágokkal díszített tarajos és merevített ún. rezes főkötőt hordtak – mindegyiknek megvolt a maga viselési alkalma. Hétköznapokon itt is kikötött fejjel jártak.

Jelen volt az ingváll-mellény viselet, de hamarabb kiszorította a blúz, melyet díszítő szalagokkal, csipkével, ráncolással díszítettek és a nyakon horgolt csipkegallérral élénkítettek. Az ingvállas viselethez Ipolykovácsiban és Varbón szőttes szakácska kötényt hordtak.

Az egész régióra jellemző a hosszú, szinte bokáig érő sok anyagból készített és sok alsószoknyával hordott szoknya.

Irodalom

  • Jókai Mária, Méry Margit: Szlovákiai magyar viseletek, AB-ART, Pozsony, 1998
  • Méry Margit: Szlovákiai magyar parasztviseletek, Clara Design Studio, Pozsony, 2002
  • Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből, Studia Comitatensia 5., Szentendre, 1977, 399–443. p.
  • Flórián Márta: Magyar parasztviseletek, Planétás Kiadó, Budapest, 2001

NŐI
VISELET

Ipoly mente női hagyományos öltözetének jellemzőbb elemei. A galéria ingvállas mellényes és hosszú ujjú blúzos vagy lipityős viseleti összeállításokat tartalmaz, melyhez eredeti és az eredeti alapján rekonstruált darabokat válogattunk.

  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll és piros, díszített brokátmellény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll és piros, díszített brokátmellény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll és piros, díszített brokátmellény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Oldaltgombos selyemblúz a vidékre jellemző szentkép tartó medállal

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Oldaltgombos selyemblúz a vidékre jellemző szentkép tartó medállal

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Oldaltgombos selyemblúz a vidékre jellemző szentkép tartó medállal

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bélelt feketebársony díszített kaci (vizitke)

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bélelt feketebársony díszített kaci (vizitke)

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bélelt feketebársony díszített kaci (vizitke)

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, oldaltgombos mellény és rakott szoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, oldaltgombos mellény és rakott szoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, oldaltgombos mellény és rakott szoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, pereszlényi mellény és rakott szoknya, Hont megyei lukhímzéses kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, pereszlényi mellény és rakott szoknya, Hont megyei lukhímzéses kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, pereszlényi mellény és rakott szoknya, Hont megyei lukhímzéses kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, hosszú brokátszoknya, ipolykeszi kötény, rojtos vállkendő

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, hosszú brokátszoknya, ipolykeszi kötény, rojtos vállkendő

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett puffos (dudlos) ujjú ingváll, hosszú brokátszoknya, ipolykeszi kötény, rojtos vállkendő

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bussai selyemblúz és sűrűn rakott selyemszoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bussai selyemblúz és sűrűn rakott selyemszoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bussai selyemblúz és sűrűn rakott selyemszoknya, rekonstruált kötény

    Női felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
FÉRFI
VISELET

Ipoly mente férfi hagyományos öltözetének jellemzőbb elemei. A galéria gazdagon díszített ingeket, bőgatyás és rekonstruált priccses nadrágos viseleti összeállításokat tartalmaz.

  • Hímzett bőujjú mandzsettás férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett bőujjú mandzsettás férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Hímzett bőujjú mandzsettás férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Azsúrozással apró kék gombokkal díszített férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Azsúrozással és lukhímzéssel díszített férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Sűrű levarrásokkal díszített férfi ing

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Bőgatyás viselet, surc, rekonstruált pitykegombos mellény

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Rekonstruált barna posztószövet mellény és priccsesnadrág

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Rekonstruált barna posztószövet mellény, priccsesnadrág és nadrág elé kötött hímzett szakácska

    Férfi felső ruházat (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
NŐI
FŐKÖTŐK

Válogatás Ipoly mente hagyományos női főkötőiből és hátrakötő kendőinek e vidékre jellemző megkötéseiből. A főkötők stílusgazdagságában bővelkedő régiót a galéria a teljesség igénye nélkül mutatja be.

  • Pereszlényi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Pereszlényi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Pereszlényi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Inámi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Inámi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Inámi főkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Rekonstruált ipolykéri nagyfőkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Rekonstruált ipolykéri nagyfőkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Rekonstruált ipolykéri nagyfőkötő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Deméndi hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Deméndi hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Deméndi hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Százdi hímzett sarkú hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Százdi hímzett sarkú hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Százdi hímzett sarkú hátrakötő kendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Ipolybalogi szarvaskendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Ipolybalogi szarvaskendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
  • Ipolybalogi szarvaskendő

    Női fejviselet (fotó: Kiss Gábor GIBBÓ, 2021)
SZAKMAI CSAPAT
  • - MUNKATÁRSAK -

    Szakmai vezető: Gálik Gábor

    Szakmai munkatárs: Gálik Klaudia, Végső Miklós, Konkoly László, Baráth Kitti

    A mintafolyamatokat összeállította és bemutatta: Gálik Klaudia és Gálik Gábor

    - SZAKÉRTŐK -

    Néprajzi és népzenei szakértő: Dr. Agócs Gergely

    Néptáncszakértő: Konkoly László

    Viseletszakértő: Nagy Myrtil

    - PRODUKCIÓ -

    Filmprodukció: WeMade, s.r.o.

    Narrátor: PhDr. Récsei Noémi

    Viseletes fotók: Kiss Gábor GIBBÓ

    Werk fotó: Farkas József

    - SZEREPLŐK -

    Táncosok: Straňák Katalin - Straňák Zoltán, Mokso Lúcia - Csáky Márton, Baráth Kitti - Konkoly László

    Zenekar: Lakatos Róbert (hegedű), Pusko Márton (hegedű), Mester László (brácsa), Kuti Sándor (cimbalom), Hanusz Zoltán (nagybőgő), Dr. Agócs Gergely (duda)

    - KIADÓ -

    Felelős kiadó: Farkas József

    Készült: az Élő Hagyomány PT és a Hagyományok Háza Hálózat - Szlovákia megbízásából

ELÉRHETŐSÉG

A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia szervezeti formában való működésének jogi hátterét a 2017 márciusában létrejött Élő Hagyomány Polgári Társulás biztosítja.

Elő Hagyomány polgári társulás
Námestie slobody 30, 986 01 Fiľakovo
  • Farkas József
    0036-20-236 60 04
  • Gálik Gábor
    00421-915-112 137
  • Illés Gábor
    00421-950-596 140
  • Konkoly László
    00421-918-685290
  • Varga Norbert
    00421-908-041 947
  • E-mail
    elohagyomanypt@gmail.com
  • Honlap
    elohagyomany.sk