A Vág-Garam köze magyar népzenéjének tudományos feltárása Kodály Zoltán 1912-es Léva-környéki gyűjtéseivel indult meg, majd ezt a munkát Manga János folytatta az 1930-as években. Ő rögzítette a tájegység első hangszeres fonográf-felvételeit is, melyeken a naszvadi Kelemen László és a bagotai Kollárovics Lukács dudajátéka, illetve az ógyallai Vaskó József furulyázása hallható. [15] A Vág-Garam köze gyermekjátékainak zenei anyagát Bakos József 1953-ban publikálta, [16] s ebben az időszakban indult meg Ág Tibornak erről a vidékről is sok értékes népdalt dokumentáló gyűjtőmunkája. A régió vonós zenefolklórjának első hangfelvételeit Sárosi Bálint készítette 1963-ban, Kürtön. Ezeken Anyalai „Pepes” Sándor hattagú vonósbandája muzsikál, összesen nyolc népzenei dallamot és néhány népies műzenei darabot. [17] A Szlovák Rádió megbízásából az 1960-as – 80-as években Ondrej Demo több ízben készített felvételeket az udvardi Farkas „Bocska” József és Munka Lajos zenekaraival, de ezeken elsősorban a szomszédos, szlovákok lakta Baromlak dallamait rögzítették. [18] A tájegység magyar hangszeres népzenéjének területén a teljes repertoár feltérképezését célzó gyűjtőmunka a Martin György vezette néptáncfilmezések zenekarainak felvételeivel (1964-1978) vette kezdetét, [19] majd e sorok írójának az 1980-as évek végén indult, és gyakorlatilag napjainkig tartó vizsgálataival folytatódott. Saját gyűjtéseink adatközlői a tájegységen elsősorban vonósbandákban tevékenykedő cigányzenészek voltak, de Csúzon dokumentáltuk a környék utolsó muzsikáló pásztorának, Kajtár Jánosnak dalait, illetve furulyajátékát is. [20] Az ezredforduló nagy, népzenekutatói vállalkozása, az „Utolsó Óra” program is vendégül látott a Vág-Garam közén tevékenykedő zenekarokat, 1999-ben a kürti Farkas Rudolf „Bocska Rezsi” zenekarát, [21] 2000-ben a garamszőlősi Fekecs János vonósbandáját, 2001-ben pedig a kürti Anyalai „Pepes” Sándort és zenekarát. E gyűjtések alapján lett közreadva két válogatás-lemez is az „Új pátria” lemezsorozat keretében. [22] A tájegység vonós népzenéjét a 2004-ben publikált, „Kürti Bandák” című kiadvány csatolta be a magyar népzenei mozgalom vérkeringésébe, hiszen a hagyományos tánczenei repertoár kottái és a hangzó melléklet hangfelvételei segítségével azóta számos népzenei együttes repertoárjában, több esetben kiváló hagyományhű feldolgozások formájában is megjelent a Vág-Garam köze autentikus hangszeres népzenéje.

Mint ahogyan arra már korábban is utaltunk, a Vág-Garam köze magyar tánchagyománya az 1960-as – 70-es években, a tájegység falvaiban lezajlott helyszíni gyűjtések közreadásának köszönhetően kezdett megjelenni először a szlovákiai magyar, majd magyarországi néptáncegyüttesek repertoárjában. A néptánc iránt érdeklődő közönség ugyanakkor a „Mátyusföldi népi táncok” című könyv, [23] illetve az ennek alapján oktató néptáncpedagógusok, koreográfusok ténykedése nyomán sokáig nem is a tulajdonképpeni Mátyusföldet tekintette Mátyusföldnek, hanem éppenséggel az általunk tárgyalt területet. Ez a mű ugyanis a Mátyusföldet egyenesen áthelyezi a „szomszédba”, az itt felsorakoztatott folklór adatok ugyanis kivétel nélkül olyan, a Vág-Garam közén található településekről származnak, amelyek – következésképpen – kívül esnek a történelmi Mátyusföld, illetve a mai élő csoporttudat által annak tartott terület határain. [24] A magyar nyelvterület északnyugati része néprajzi tagolásának pontosításához azóta több szakkiadvány is hozzájárult. A Kósa László, vagy Liszka József által leírt táji tagolódásnak [25] a Mátyusföldre, illetve a Vág-Garam közére vonatkozó megállapításait a hagyományos hangszeres zenei kultúra terén saját kutatási eredményeink is igazolni látszanak. Az 1986 és 2024 között eltelt időszakban a Mátyusföld területéről Diószeg, Jóka, Nagyfödémes, Negyed, Pered, Vágfarkasd és Vízkelet településeken dokumentáltunk magyar hangszeres népzenét. A Vág-Garam köze települései közül Bátorkeszi, Bény, Csata, Csúz, Farnad, Garamszentgyörgy, Nemesoroszi, Kéménd, Kürt, Madar, Magyarsók, Marcelháza, Mohi, Muzsla, Nagyölved, Nagysalló, Nagysáró, Tild és Udvard hagyományőrző muzsikusaitól sikerült hangszeres népzenei felvételeket rögzítenünk, illetve a hagyományos hangszeres zenei kultúrára vonatkozó egyéb adatokat gyűjtenünk. Az így összegyűlt adathalmaz összehasonlítása eredményeképpen megállapíthatjuk:

1. A mátyusföldi zenészek egy része az aktív tánckíséret funkciójában ismerte és használta a „Bertóké verbunk” dallamát, míg a Vág-Garam közén sem a táncnak, sem a kísérőzenéjéneknem került elő változata, itt viszont a „Sallai verbunk” dallamának széleskörű elterjedését sikerült dokumentálnunk. [26]
2. A Vág-Garam közén szinte mindenhol ismert volt a lakodalmi gyertyástánc szokása, míg ezt a szokást, illetve a hozzákapcsolódó dallamot a mátyusföldi zenészek nem ismerték. Ennek a rituális táncnak a leggyakoribb kísérődallama a Vág-Garam köze falvaiban az „Az árgyélus kismadár…” szövegkezdettel, számos gyűjtés során dokumentált népdal.
3. A lakodalmi rítust lezáró, „hajnaltűzugrás”, vagy „hajnal tüze” néven számon tartott szokását és jellegzetes dallamát („A hajnali csillag ragyog…”) a Vág-Garam közén több helyen sikerült feltárni, a Mátyusföld területén ezzel szemben nem került elő. Úgy tűnik, a két tájegység között halad át a hajnali tűztánc elterjedésének a nyugati határa.
4. A Vág-Garam közén a menyasszonytánc-dallamok nagy változatosságot mutatnak, köztük sok változat archaikus dallamtípusokhoz sorolható. A tájegység a menyasszonytánc-dallamok alapján több mikrorégióra osztható. A Mátyusföldön ebben a funkcióban a zenészek visszaemlékezései szerint ezzel szemben mindenhol, egységesen ugyanazt a két, egymással váltakozó dallamot játszották, mint a Csallóköz falvaiban.
5. A Vág-Garam közén sikerült dokumentálni több, gyorsdűvő kíséretű kanásztánc-dallamot, melyek eszközös táncok, vagy egyéb férfitáncok kíséretéül szolgáltak. Ezek a dallamok a Mátyusföldön a zenészek hagyományos repertoárjából hiányoztak, vagy már csak lakodalmi, „asztali mulató nóta”-ként emlékeztek rájuk.
6. A Vág-Garam közén minden vonósbanda repertoárjában megtalálhatók voltak a zenészek által „dudanótának” nevezett darabok. Ezek a területen belül egységesen dudaapráják, vagy a helyi vokális hagyományból hiányzó, szöveg nélküli dudadallamok vonós változatai, melyek előadása során a muzsikusok a dudaszó utánzására is törekedtek. A Mátyusföldön a dudahangzás vonós imitációját nem sikerült dokumentálni, [27] dudanótának pedig a zenekarok általában a Csallóközből és a Szigetközből is ismert, „Aki dudás akar lenni…” kezdetű dallamot muzsikálták. [28]

A feltárt hangszeres népzenei adatok tükrében számunkra kiderült, hogy a Kis-Duna és a Vág által közrezárt Mátyusföld inkább a Csallóközzel és a Szigetközzel együtt alkot egy nagyobb regionális egységet. A kelet felé, azaz a Vágon túlra irányuló kapcsolatai ezzel szemben inkább csak a sokkal nagyobb körben, adott esetben az egész magyar nyelvterületen tapasztalható, és alapvetően a zenei kultúra újabb történeti rétegeiben kimutatható egyezéseket érintik. A XX. század elején Kodály Zoltánnak a barsi magyarok falvaiban [29] végzett terepkutatásai a Nyitravidék magyar népzenei dallamrepertoárja irányában is feltártak párhuzamokat, ám a hangszeres zenei kultúra tekintetében ezek az összefüggések sokkal halványabban mutatkoznak. A magyar népzene új stílusához tartozó, vagy az egyértelműen műzenei eredetű dallamoknak a csekély eltéréseket mutató helyi változatai, illetve ezek előadásmódjának sajátosságai nem elegendőek egy tájegység stiláris jellemzőinek meghatározásához, így a regionális tagolódás tekintetében – a Vág-Garam köze, mint népzenei régió kijelölésében is – a zenei régiségek között tapasztalható eltéréseket tekinthetjük irányadóaknak.

A dallamokról

A Vág-Garam közének hagyományos hangszeres zenei kultúráját bemutató eddigi kiadványokban igyekeztünk minél hitelesebben megjeleníteni a tájegység régies, sajátos vonásokat mutató dallamvilágát. A válogatásokban ennek ellenére találkozhatunk olyan dallamokkal is, amelyek a magyar nyelvterület más tájegységein is fellelhetők. Ezek elsősorban a lassú csárdások között gyakoriak, hiszen többségükben az általánosan elterjedt magyar népzenei új stílus gazdag repertoárjához tartoznak. A friss csárdások között már sokkal nagyobb az aránya a kifejezetten erre a vidékre, illetve a Kisalföld egyéb szomszédos tájegységeire jellemző, régi stílusú dallamoknak. Ez a szembetűnő különbség azzal is magyarázható, hogy a lassú csárdás a magyar néptánc történeti rétegeinek legfelső szintjét, a magyar táncfolklór fejlődésének utolsó szakaszát képviseli. A friss csárdás ezzel szemben legismertebb páros táncunk korábbi, mondhatni elsődleges formájának tekinthető. [30] Ezért a csak friss csárdáshoz muzsikált dallamok között több esetben olyan archaikus darabokat is találunk, amelyek valóságos gyöngyszemei a régi magyar népzenének. A Vág-Garam köze egyik sajátos, mondhatni karakterizáló dallamköre a tájegység hagyományos férfitáncaihoz, a verbunkokhoz és kanásztáncokhoz kapcsolódik. Érdekes vonása a régió hangszeres mulattató gyakorlatának emellett az is, hogy itt a hallgatók, vagy asztali nótáknak nevezett parlando rubato tételek között a zenekarok repertoárjában alig találtunk olyan dallamot, mely a magyar népzenei hagyományban gyökerezne. Terepmunkánk során kiderült, hogy bár a hangszeres muzsikával kísért éneklés itt szokványos mozzanata volt a táncos-zenés alkalmaknak, de ebben a funkcióban már az 1920-as – 30-as években is többnyire a népies műzene darabjait, azaz a „magyar nóta” hallgatóit alkalmazták. A Vág-Garam köze népzenei hagyományának másik kiemelkedő területét azok a szokásdallamok alkotják, amelyek e terület gazdag lakodalmi rítusainak folklórjához tartoznak. A tájegység vonós bandái sokrétű dallamkészletének a zenefolklórban csak részlegesen szervesült darabjai között tartjuk számon atöbbé-kevésbé folklorizálódott polgári táncok, valamint a lakodalmi marsok és gyászindulók rendszerint német eredetű dallamait. A Vág-Garam köze hangszeres népzenéjében megjelentek egyéb szokásokhoz, például az aratáshoz, egyes kalendáris szokásokhoz, köztük kiemelten a karácsonyi-újévi ünnepkörhöz, vagy a katonasorozáshoz kapcsolódó népzenei dallamok is, melyek megjelenítését a tájegység zenefolklórját bemutató korábbi kiadványainkban szintén fontosnak tartottuk.

A terület zenekaraitól gyűjtött verbunk dallamok különös helyet foglalnak el a felvidéki magyarok hagyományos hangszeres zenei kultúrájában. A sallai verbunk [31] valójában egy korábbi tánctörténeti korszaknak a zenéjét idézi. Erre utal a dallam kanásztánc-szerű felépítése, valamit annak gyorsdűvő-kísérete is. Emellett az is a régebbi eredetre enged következtetni, hogy ez a dallam a „klasszikus” verbunkok zenéjével szemben, illetve a kanásztáncokhoz hasonlóan énekelt verzióban, több strófával, mégpedig többféle szövegváltozatban is gyűjthető volt. A sallai verbunkot az egyes szövegváltozatok erotikus utalásai is egy régebbi dallamkörhöz, a kora-újkori magyar vágánsköltészet énekeihez rokonítják:

Ráncos péntő, ráncos péntő, ráncos péntő, tulipános ing [32]
Ráncos péntő, ráncos péntő, ráncos péntő, tulipános ing
A péntőnek nincs ülepe
Nincs is annak becsülete
A péntőnek nincs ülepe
Nincs is annak becsülete

Rojtos gatya, rojtos gatya, rojtos gatya, tulipános ing
Rojtos gatya, rojtos gatya, rojtos gatya, tulipános ing
A gatyának van ülepe
Van is annak becsülete
A gatyának van ülepe
Van is annak becsülete

Kéménd (v. Esztergom m.), énekelte Tóth Istvánné Velicsányi Ilona, sz. 1908. Bélán

A sallai verbunk a Vág-Garam köze legelterjedtebb férfitánc dallama. Gyűjtéseink során a kürti, a kéméndi, a nagyölvedi, a bényi, a bátorkeszi, a garamszőlősi, az ógyallai, illetve a madari zenészek is ismerték. [33] Dallama és gyorsdűvő-kíséretmódja az egész területen egységes, mondhatni kijelöli a tájegység határait.

Az udvardi származású, de Kürtre benősült Farkas Rudolf „Bocska Rezsi” által udvardi verbunknak nevezett dallam érdekes, visszatérő szerkezete szintén mélyebb zenetörténeti háttérre enged következtetni. [34] A verbunkok korai formái valójában az ugrós-kanásztánc típusú táncok dallamvilágából táplálkoztak. Ezek lelassulásával, az augmentációs folyamattal jöttek létre a feszes, lassú dűvő kíséretű „klasszikus” magyar verbunkok. Egy korai, átmeneti típust képviselnek azok a verbunk dallamok, amelyekben mindkét formával találkozhatunk, azaz egy lassú és egy gyors rész váltogatja egymást. [35] Az udvardi verbunkban is ez történik, és annak ellenére, hogy a második rész kísérete – talán egy későbbi táncdivatnak megfelelően – lelassult, és így egy nyilvánvalóan kanásztánc-típusú dallam [36] itt lassú dűvő kíséretet kapott, ez a kettős, lassú-gyors szerkezet itt is világosan nyomon követhető. Ez a második, kanásztánc-eredetű dallamrész két tételből áll, s a második tétel szintén egy régi tánczenei gyakorlat hagyományát őrizte meg. Ez a motívumismétlő, ütempáros szakasz valójában egy jellegzetes „dudaaprája”-szerű közjáték, mely vélhetően nem csak a nevében utal a dudára. [37] Az udvardi verbunk második része minden valószínűség szerint közvetlenül a dudazenéből lett „átemelve” a XIX. század új táncdivatába, mégpedig a hozzá tartozó aprájával együtt. Az udvardi zenészek gyakorlatában egyébként ugyanezzel a dudaaprája-tétellel találkoztunk egy újabb keletű, kelet felé, az Ipoly mentén több változatban is dokumentált, ott palóc verbunk néven emlegetett verbunk-dallam közjátékaként is.

A kürti muzsikusok dallamrepertoárjában megőrződött köbölkúti verbunk is egy hasonló, kettős beosztású, átmeneti típus képviselője. [38] Ennél a dallamnál is megfigyelhetjük – itt már teljesen kézzelfogható formában – a kétféle ritmusképlet váltakozását, bár az előző verbunkokhoz képest itt sokkal kézzelfoghatóbban rajzolódik ki a műzenei háttér. [39]

„Köbölkúton verbunkótak rá a gazdabálon, mikor rígen olyan úri parasztok vótak, vót nekik a gazdabál. Akkor ezen a gazdabálon magyar verbunkossal kezdtík meg a bált.”

Kürt (v. Komárom m.), Anyalai „Pepes” Sándor - prímás, sz. 1927. Kürtön.

A Kürtön „vasvári” elnevezésű dallam nem áll rokonságban a keleti palócok vasvári verbunkjával, népzenekutatásunk a dallam változatait viszont a felföldi magyar népzenei dialektusterület több régiójában is dokumentálta. [40] A kürti és udvardi zenészek hol verbunkosként, hol pedig a csárdások folyamatában adták elő. A „vasvári” megjelölés itt minden bizonnyal arra utal, hogy a régió muzsikusai érzékelték a dallam műfajbéli hovatartozását, de ez az elnevezés – mivel a környéken ezt más zenészektől nem tudtuk dokumentálni, és Kürtön is csak Anyalai „Pepes” Sándor nevezte így – egy ötletszerű, más adatok által még megerősítésre váró névadásnak tűnik.

A Vág-Garam köze vonósbandáitól gyűjtött egyéb férfitáncokra utaló dallamokat két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok a darabok tartoznak, amelyeket a régió muzsikusai még aktívan, tánc alá muzsikálták a lakodalmak, mulatságok alkalmával. Ezeket a többnyire kanásztánc, seprűtánc, illetve váskatánc nevet viselő ügyességi, eszközös táncokat a terepkutatás a XX. század hatvanas éveiben, az akkori idős hagyományőrzőktől még élő formájukban is rögzíteni tudta. [41] A második csoportot azok a dallamok alkotják, melyek szöveges változatai, vagy szerkezeti sajátosságai révén utalnak ugyan az említett táncfajtákkal való kapcsolatra, de a tájegység zenészei nagyjából az első világháború végéig terjedő visszaemlékezéseik szerint már csak asztal melletti, mulattató funkcióban használták őket. Természetesen, e két csoport között nagy az átfedés, és valójában nem is lehet éles határokat vonni közöttük. Az említett funkcióváltás mindenesetre arra enged következtetni, hogy adott esetben a dallamok szöveges változatai tovább éltethetik a letűnt korok tánczenei darabjait.

A lassúcsárdás-dallamok, mint már utaltunk rá, a Vág-Garam közén végzett hangszeres gyűjtések anyagában többnyire az általánosan elterjedt magyar népzenei új stílus zenei világához tartoznak. Ez alól kivételt képez a dudazenére visszautaló dallamok csoportja, melynek egyes tételei lassú és friss csárdásként is megjelentek a vonósbandák repertoárjában. [42] Gyűjtéseink során egyébként megfigyelhető volt, hogy a lassú csárdások „meggyorsítása” a Vág-Garam közén is általános gyakorlatnak számított. A régió zenekarainak dallamkészletében azonban éltek olyan dallamok is, amelyek csak friss csárdás változatban kerültek elő. A friss csárdás hagyományos dallamai már sokkal nagyobb arányban idézik a régebbi népzene-történeti korszakokat, hiszen többségükben egy korábbi hangszeres kultúrára, azon belül pedig ismét csak a dudazenére utalnak. Némelyiket közülük maguk a zenészek is a dudához kapcsolódódónak tartották, ami nem meglepő, hiszen ezen a tájegységen a két hangszeres kultúra sokáig egymás mellett, egymást mintegy kiegészítve élte az életét. [43] A dudatánc elnevezésű dallamhoz a kütri Anyalai „Pepes” Sándor az alábbi magyarázatot fűzte:

„Már mikor reggel már igen nagy vót a hangulat, jóformán mindenki be vót rúgva, már ez a gyors csárdásoknak a teteje vót, igen, mán akkoriba’ csak csárdást táncoltak többnyire. Csárdás, gyors csárdás, már amikor a gyors csárdásoknak nagyon víge fele vót, akkor ez ment, ez a dudatánc, és akkor zörgís, pattogás, minden ment a zenekarná’! Az vót a nagy hangulatnak már egészen a fölvitele a Mennyországba.”

Kürt (v. Komárom m.), Anyalai „Pepes” Sándor - prímás, sz. 1927. Kürtön.

A Vág-Garam köze zenei hagyományában különös helyet foglalnak el a duda hangzását a vonós hangszereken tudatosan imitáló darabok. [44] Gyűjtéseink során ezzel a gyakorlattal találkoztunk Kürtön, Nagyölveden, Bényben, és Garamszőlősön is. Cigányzenész adatközlőink gyakran emlegették a régió néhai dudásait, akikkel ifjúkorukban még személyes kapcsolatban álltak, sőt, Kisújfalun a Vág-Garam közének valószínűleg utolsó magyar dudása csak az 1990-es években távozott az élők sorából. [45] Az, hogy a dudazene repertoárjának egy része bekerült a tájegység vonósbandáinak dallamkészletébe, jelzi, hogy a környék magyarsága milyen sokáig ragaszkodott régi népzenei hagyományához.

Mint már arra a korábbiakban is utaltunk, a Vág-Garam köze lakodalmi szokásdallamait tekinthetjük a tájegység hangszeres népzenéjében is megjelenő legarchaikusabb, egyben az itteni zenefolklór arculatát a legkarakteresebben kirajzoló dallamcsoportjának. A szokáskör legismertebb darabja a már a XVIII. század elején dokumentált, a helyi hagyományban „Az árgyélus kismadár…” szövegkezdetű dallam, melynek helyét a szokáskör egyik jellegzetes mozzanata, a gyertyástánc hagyománya határozza meg. A dallam első írásos feljegyzésére Kodály Zoltán hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy egy felvidéki magyar nemeskisasszony, Lányi Eleonóra Zsuzsanna 1729-es keltezésű kéziratos énekeskönyvében „Saltus Hungaricus” megnevezéssel szinte hangról-hangra a Vág-Garam köze zenefolklórjában fennmaradt rítusénekünk dallamával megegyező változat található. [46] A tájegység menyasszonytáncainak dallamai szinte kivétel nélkül a magyar népzene régebbi rétegeihez tartoznak. [47] Ezeket a lakodalomban éjfélkor, a menyasszony rituális megtáncoltatásánál muzsikálták, amikor az arát kézről-kézre adva, a násznép jelképesen beiktatta az új, asszonyi tisztségébe. A menyecsketáncok dallamait ehhez képest már az éjfél után asszonyi ruhába átöltöztetett, bekontyolt fejű újasszony megtáncoltatásánál muzsikálták. [48] A hajnali tűztánc dallama a magyar nyelvterület északi sávjának központi részein széles körben elterjedt szokáshoz kapcsolódik. Hajnalban, a lakodalom végén a násznép kivonult az udvarra, ahol tüzet raktak, és a házasulás előtt álló fiatalok az ifjú párral együtt ezen a tűzön átugrálva átestek egy rituális megtisztuláson. [49] A Vág-Garam közén elterjedt polgári táncok dallamainak egy része szervesült a tájegység hagyományos hangszeres zenei kultúrájában. Ennek elsődleges jelét a variálódásukban láthatjuk, hiszen az egyes zenekarok repertoárjában különféle, egymástól eltérő dallamváltozatokban tudtuk őket dokumentálni. A szervesülésre ugyanakkor egy másik mozzanat is utal, nevezetesen az, hogy ezeknek a jellemzően idegen eredetű polgári táncoknak kialakultak a magyar nevei. A gólya, a tapsikoló, a belípő, a batyustánc (máshol csóktánc) és társai a XIX. század második felében kezdtek a Vág-Garam közén is meghonosodni, ami egyrészt a táncmesterek és tánciskoláik ténykedésének köszönhető, másrészt pedig lehetséges, hogy ezek bekerülését a helyi magyarság tánchagyományába befolyásolták a vidék német szórványközösségeivel fenntartott interetnikus kapcsolatok is. [50]

Lábjegyzet

• [13] Megjegyzendő, hogy Muzsla, Ebed és Nána lakodalmaiban egy olyan menyasszonytánc-dallam hagyományozódott, melynek változatai a Dunától délre eső, szomszédos körzetek magyar falvaiban valaha Héregig és Gyermelyig bezárólag használatosak voltak.
• [14] L. Jókai – Méry É.n., 113-208. o.
• [15] L. Manga 1939: 237-239.; MH 3309-3312 (Naszvad), MH 3821 (Bagota)
• [16] L. Bakos 1953.
• [17] L. Tari-Vikár 1986. LPX 18124B-3a-c.
• [18] E gyűjtések felvételei azért is lehetnek tanulságosak a magyar felhasználók számára, mertaz itteni szlovákság dallamkészlete (kivált a tánczenei repertoár) nagy átfedést mutat a régió magyar faluközösségeinek népzenéjével. L. Demo 1978; 2017.
• [19] L. Martin-Takács 1981.
• [20] L. Gyűjtések táblázata, V.ö.: Agócs 1999, Agócs-Gombai 2004.
• [21] A Kürti „Csillag” muzsikusdinasztiába benősült Farkas Rudolf az udvardi Farkas „Bocska” József fia volt, ide köthető a „Bocska Rezsi” ragadványneve is.
• [22] L. Agócs 2010a; 2010b.
• [23] Martin – Takács 1981.
• [24] A Mátyusföld határait a történeti adatok és a népi csoporttudat szerint a Kis-Duna, a Vág és a magyar-szlovák nyelvhatár alkotják.
• [25] Kósa 1998, Liszka 2002.
• [26] Vö.: Martin – Takács 1981, 16. o. Megjegyzendő, hogy a Mátyusföld zenekarainak repertoárjában találtunk több, műzenei eredetű verbunk dallamot is, de sem azok előadásmódja, sem a zenészek vonatkozó interjú-részletei nem utalnak arra, hogy ezek a dallamok a helyi tánchagyományokban szervesült verbunkok kísérődallamai lettek volna. Az ide vonatkozó gyűjtéseink alapján inkább arra lehet következtetni, hogy ezeknek a verbunkoknak a dallamai inkább a vendéglőkben is muzsikáló adatközlőinknek az ottani szolgáltatásaik „háttérzenei” repertoárjának a részét alkották.
• [27] A Csallóköz és a Szigetköz területén viszont több felvétel dokumentálja a duda hangzásának hegedűn történő imitálását.
• [28] L. Nagy 2002, 116-118. o.
• [29] Kodály barsi gyűjtéseinek helyszínei a következők voltak: Alsószecse, Alsóvárad, Felsőszecse, Garamdamásd (ma Lekér része), Garamszentgyörgy, Kissáró (ma Sáró része), Mohi, Nagyod.
• [30] Vö.: Martin 1995, 60-61. o. Egyes szlovák vidékeken a lassú csárdás csak a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben terjedt el, mint a csárdás rövid, bevezető szakasza. Hasonló folyamat volt megfigyelhető a mezőségi Széken is, ahol a „csárdás” megnevezés eleve egy gyorsabb táncot jelöl, míg a lassú csárdás dallamainak megnevezése, a „szapora lassú” arra utal, hogy az ezekhez tartozó tánc a közösség tudatában még csak nem is a csárdáshoz, hanem a mezőségi lassúnak, lassú cigánytáncnak nevezett táncfajtához tartozik.
• [31] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 1.
• [32] Péntő = pendely, alsóing
• [33] L. Martin – Takács 1981, 16. o.
• [34] A kürti és udvardi zenészek ezt a dallamot más alkalmakkor még Kisbaromlak és Zsitvabesenyő falvak tánchagyományára is vonatkoztatták. L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 2.
• [35] Vö.: Martin 1995, 38-40. o., Lányi – Martin– Pesovár 1983, 29-30. o.
• [36] A Zoborvidék falvaiban ezt a dallamot „juhásztánc” -nak nevezik: Bojtár vót a nagyapám, bojtár vagyok én is / Csak a botját hagyta rám, gazdag vagyok mégis / Kis báránykám minden reggel, bégetéssel ébresztget fel / Kelj fel, kicsi gazdám!(Alsóbodok, énekelte Kárász Mihály, sz. 1906. Szalakuszon)
• [37] Vö.: Vargyas 1956.; Bartók 2001, 35-36. o.
• [38] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 3.
• [39] E tánctípus széles kapcsolatrendszerét a korai magyar népies műzenével több kutató is vizsgálta. A témakör legutóbbi kimerítő összefoglalását l.: Papp G. 1999.
• [40] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 5.; V.ö.: Varsányi 1994. 8-12. o.; Tari 1992. A3
• [41] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 6-10.
• [42] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 15, 16, 18.
• [43] L. Agócs 2010a, 26, 34c, Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 28, 31; V. ö.: Agócs 1999, 22-23. o.
• [44] L. Agócs 1999; L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 34.
• [45] Manga János az 1930-as években Naszvadon és Ógyallán készített hangfelvételeket dudazenéről, saját gyűjtéseink során pedig Kisújfalun kívül Garamkövesden, Kürtön, Fűrön és Karván emlékeztek a második világháború utáni években még több-kevesebb ideig élő dudásokra. Egyik saját gyűjtésünk alkalmával, 2003-ban az idősebb kürti asszonyok úgy nyilatkoztak, hogy ők – mielőtt először elmentek volna a legények és nagyleányok báljába –, az 1940-es évek vége felé még mindnyájan a helyi dudás muzsikájára tanultak meg táncolni.
• [46] L. Kodály 1982, 274-281. o.; Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 44.
• [47] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 45-49.
• [48] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 51-52.
• [49] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 53.
• [50] L. Agócs – Gombai 2004, Dallampéldatár 54. (batyustánc); Agócs 2010a, 36-38.

A Vág-Garam köze magyar dallamhagyományát dokumentáló, jelentősebb népzenei gyűjtések jegyzéke

• 1912. ALSÓSZECSE. Gyűjtő: Kodály Zoltán; Adatközlők: Többen
• 1912. GARAMSZENTGYÖRGY. Gyűjtő: Kodály Zoltán; Adatközlők: Többen
• 1912. MOHI. Gyűjtő: Kodály Zoltán; Adatközlők: Többen
• 1938. BAGOTA. Gyűjtő: Manga János; Adatközlő: Kollárovics Lukács – duda
• 1938.11.13 NASZVAD. Gyűjtő: Manga János; Adatközlő: Kelemen László – duda, ének
• 1957.11.16. MARTOS. Gyűjtők: Szomjas-Schiffert György, Začko Ernő; Adatközlők: Jóba Sándorné Kiss Erzsébet, Sahin Ferencné Jóba Klára, Papp András – ének AP 1936 r-s, AP 1937 a-k, AP 1938 a-j
• 1957.11.17. TARDOSKEDD. Gyűjtők: Szomjas-Schiffert György, Začko Ernő; Adatközlők: Balla Istvánné Birkus Apol, Rosztocsil Antalné Boros Erzsébet „Csergő Böske” – ének AP 1943 a-h, AP 1944 a-z, AP 1945 a-j, AP 1946 a-k
• 1963.11.14. KÜRT. Gyűjtő: Sárosi Bálint; Adatközlők: Anyalai „Pepes” Sándor és zenekara (nyolctagú vonósbanda) AP 5911 a-k, AP 5912 a-m
• 1970.10.17. DUNAMOCS – DUNARADVÁNY. Gyűjtők: Martin György, Ág Tibor, Quittner János; Adatközlők: Mezei Ernő – hegedű, Mezei Gyula – hegedűkontra AP 7261 b-c, AP 7262 d-f
• 1970.10.23. KOMÁROMSZENTPÉTER. Gyűjtők: Martin György, Takács András, Franta Klaus; Adatközlők: Lakatos József – hegedű, Sárközi József – kontra, Sárközi Gyula – brácsa AP 7252 h-o
• 1971.08.21 KŐHÍDGYARMAT. Gyűjtő: Ág Tibor; Adatközlők: Németh Ágoston, Janik Andrásné Pap Viktória – ének
• 1971.08.23 KŐHÍDGYARMAT. Gyűjtő: Ág Tibor; Adatközlők: Zeller Józsefné Kocsis Ilona, Kocsis Gézáné Retkes Erzsébet, Kotra Rezsőné Csókás Borbála - ének
• 1976.05.11. ZSITVABESENYŐ. Gyűjtő: Ág Tibor; Adatközlők: özv. Furuglyás Miklósné Barmos Mária, Bókai Gáspárné Lencsés Mária - ének
• 1991.05.15 CSÚZ. Gyűjtő: Agócs Gergely; Adatközlő: Kajtár János - ének, furulya
• 1991.06.06 CSÚZ. Gyűjtők: Agócs Gergely, Juhász Zoltán; Adatközlő: Kajtár János - ének, furulya
• 1991.09.06. KÉMÉND. Gyűjtők: Agócs Gergely, Timár Sándor; Adatközlők: Tóth Istvánné Velicsányi Ilona - ének, Rajnoha Ignác – ének, Sárközi Vilmos "Kicsiny" - hegedű, Lakatos Gyula "Tuta" - hegedű, Gyurics Gyula "Busa" - négyhúros brácsa, Horváth Lajos – bőgő
• 1991.09.08. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Timár Sándor; Adatközlők: Anyalai "Pepes" Sándor - hegedű, Rikkony Sándor - hegedű), Lakatos László - klarinét, Sárközi János "Balgács" - cimbalom, Sárközi János - négyhúros brácsa, Sárközi Rudolf – bőgő
• 1992.05.19 NAGYÖLVED. Gyűjtők: Agócs Gergely, Hégli Dusán, Horkai Katalin; Adatközlők: Danis Géza „Pocik” – hegedű, Danis Béla „Kétfej” - brácsa
• 1992.10.24. (Dunaszerdahely, fesztivál) NAGYÖLVED – KÉMÉND. Gyűjtő: Agócs Gergely; Adatközlők: Lakatos Gyula "Tuta" (kéméndi) - hegedű, Danis Béla „Pocik” - hegedű, brácsa, Csóka Kálmán - cimbalom, Danis Gyula „Kétfej” - négyhúros brácsa, Danis Géza – bőgő (nagyölvediek)
1993.04.16. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Nagy Zoltán József; Adatközlők: Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű, Balogh Kálmán "Súger" - hegedű, id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa, ifj. Csillag Ferenc – bőgő
• 1993.04.16. MADAR. Gyűjtők: Agócs Gergely, Nagy Zoltán József; Adatközlők: Horváth Lajos "Pepes" - hegedű, Horváth Mátyás – hegedűkontra
• 1993.05.09. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Éri Péter, Nagy Zoltán József; Adatközlők: Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű, Balogh Kálmán "Súger" - hegedű, id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa, ifj. Csillag Ferenc – bőgő
• 1993.06.24. KÉMÉND. Gyűjtők: Halmos Béla, Agócs Gergely; Adatközlők: Tóth Istvánné Velicsányi Ilona – ének
• 1993.06.24. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Halmos Béla; Adatközlők: Péli Fazekas Rozália - ének, Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű, Balogh Kálmán "Súger" - hegedű), Csillag József - klarinét, Csillag Ferenc - cimbalom, id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa, Csillag Vilmos – bőgő
• 1993.08.24. KISGYARMAT. Gyűjtő: Agócs Gergely; Adatközlők: Csernák Ferencné Fucskó Jolán, Jónás Kálmánné Dávid Teréz, Mikony Józsefné Mihály Rozália – ének
• 1993.08.26 PÁRKÁNY / FARNAD. Gyűjtő: Agócs Gergely; Adatközlők: Kósa Rudolf „Bake” (született FARNADON) - hegedű
• 1993.11.15. (Dunaszerdahely, fesztivál) KÜRT. Gyűjtő: Agócs Gergely; Adatközlők: Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű, Balogh Kálmán "Súger" - hegedű, id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa, ifj. Csillag Ferenc - bőgő, Csillag József - klarinét
• 1994.02.20. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Liber Endre, Salamon Ferenc; Adatközlők: Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű), id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa
• 1994.11.10. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Halmos Béla, Vavrinecz András; Adatközlők: Farkas Rudolf "Bocska Rezsi" - hegedű, Csillag József - klarinét, Csillag Vilmos - bőgő, hegedű, id. Csillag Ferenc - négyhúros brácsa, ifj. Csillag Ferenc – bőgő, Balogh Kálmán "Súger" - ének, hegedű
• 2002.10.12. TILD. Gyűjtők: Agócs Gergely, Sánta Attila; Adatközlők: Szénási Gyula – hegedű (MOHIBAN született és lakott), Sárközi József "Tuti" – brácsa
• 2002.10.17. KÜRT. Gyűjtők: Agócs Gergely, Gombai Tamás; Adatközlők: Bálint Jánosné Kanyicska Emerencia, Kanyicska Jánosné Berta Gizella, Kanyicska Imre, Berta Sándorné Danci Mária, Kanyicska Józsefné Fronyó Erzsébet, Kanyicska József – ének
• 2004.05.21. ÓGYALLA. Gyűjtők: Agócs Gergely, Pallagi Pál, Vavrinecz András; Adatközlő: Cirok József „Cinke” - hegedű
• 2004.06.08. MADAR. Gyűjtők: Agócs Gergely, Vavrinecz András, Pallagi Pál; Adatközlők: ifj. Cirok József "Cinke" - hegedű, Horváth Lajos "Pepes" - hegedű, Horváth Teodor "Tibi" - hegedű, Horváth Lajos "Mákos" - hegedű, Berci Aladár - cimbalom, Horváth Barnabás – bőgő

Irodalom

• Agócs 1999
  Agócs Gergely: „A kutyadudának a nótája” – A dudazene stílusa és előadásmódja a vonószenekarok gyakorlatában. Zenetudományi Dolgozatok. 11–25.
• Agócs 2001
  Agócs Gergely: A mesterség hagyományos elsajátítása a cigányzenészek körében (szlovákiai magyar példák). FórumTársadalomtudományi Szemle, (Pozsony) 2. évf. 1. sz. 151–166.
• Agócs 2004
  Agócs Gergely: Ördöngös muzsikusok a Felföld hagyományos zenei kultúrájában. In: Az idő rostájában II. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. Szerk.: Andrásfalvy Bertalan – Nagy Ilona – Domokos Mária. Budapest.
• Agócs-Gombai 2004
  Agócs Gergely – Gombai Tamás: Kürti Bandák. A Vág-Garam köze népzenéje. Budapest.
• Agócs 2010a
  Agócs Gergely (szerk.): Új Pátria - Vág–Garam közi népzene. Kürt – OriginalVillage Music fromthe Vág–Garam Köze Regionin Southern Slovakia. Hanglemez. FA-343-2, Fonó Budai Zeneház – Hagyományok Háza, Budapest.
• Agócs 2010b
  Agócs Gergely (szerk.): Új Pátria - Garam menti népzene. Garamszőlős / Rybník- OriginalVillage Music fromSlovakia’sLower Garam /HronRiverRegion. Hanglemez. FA-316-2, Fonó Budai Zeneház – Hagyományok Háza, Budapest.
• Bakos 1953
  Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok. Budapest.
• Bartók 2001
  Bartók Béla: A magyar nép hangszerei. In: Agócs Gergely (szerk.): A duda, a furulya és a kanásztülök. A magyar hangszeres zene folklórja 25-36. o. Planétás, Budapest
• Bél 1996
  Bél Mátyás: Komárom vármegye. Az újkori Magyarország földrajzitörténelmi ismertetése. S. a. r.Koncsol László. Pozsony
• Demo 1978
  Demo, Ondrej (szerk.): Svadba z Branova. Z klenotnice ľudovej hudby. Hanglemez. Opus 90 17 0184.
• Demo 2017
  Demo, Ondrej (szerk.): „Ej, nad Branovo”. Ľudové piesne a tance z Branova. Hanglemez. Slovak Radio Records RB 0353 2431.
• Gágyor 1982
  Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra. Gyermekjátékok és mondókák. 1-2. köt. Bratislava.
• Jókai – Méry é. n.
  Jókai Mária – Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek. Bratislava.
• Kodály 1952
  Kodály Zoltán: Magyar táncok 1729-ből. MTA I. Osztály Közlemények II. 17-22. o.
• Kósa 1998
  Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920). Jelenlévő múlt. Budapest.
• Lányi – Martin – Pesovár 1983
  Lányi Ágoston – Martin György – Pesovár Ernő: A körverbunk története, típusai és rokonsága. Zeneműkiadó, Budapest.
• Liszka 2002
  Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza. Budapest.
• Manga 1939
  Manga János: A visszatért Felvidék néprajza.In: A visszatért Felvidék adattára. 211-241. Budapest.
• Martin-Takács 1981
  Martin György – Takács András: Mátyusföldi népi táncok. Bratislava.
• MNA II
  Magyar Népzenei Antológia – II. Észak. Szerk. Tari Lujza és Vikár László. Hungaroton, Budapest (1986).
• Novák 2005a
  Novák Veronika: A Mátyusföld történelmi meghatározása. In: Bukovszky László (szerk.) Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. 21-23.. Komárom – Dunaszerdahely.
• Novák 2005b
  Novák Veronika: A mátyusföldi települések az okleveles források tükrében. In: Bukovszky László (szerk.) Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. 45-63. Komárom – Dunaszerdahely.
• Papp 1999
  Papp Géza: A verbunkos kéziratos emlékei. Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez 16. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest
• Tari 1992
  Tari Lujza: Lajtha hangszeres népzenegyűjtéséből. Balassagyarmati és soproni népi zenekar. Hanglemez. Hungaroton, Budapest. HCD 18206
• Vargyas 1956
  Vargyas Lajos: A duda hatása a magyar népi tánczenére. In: MTA I. Osztályának Közleményei VIII/1-4. 241-291. o.
• Zólyomi 1975
  Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII-XIX. századi történetéhez. in: Nógrád megyei múzeumok évkönyve 21. 95-127.